Városon kisebb méreteket ölt a készülődés, míg falun a családok apraja-nagyja már hetekkel az ünnep előtt megkezdi a tojások összegyűjtését, és kiválasztja a megírásra szánt legszebb példányokat. A gyerekek ismételgetik az apjuktól, nagyapjuktól eltanult húsvéti rigmusokat, amit vízbevető hétfőn elmondanak majd piros tojás fejébe.

Vízbevető hétfőn már csak az ünnep neve utal a locsolás egykori módjára, amikor a lányokat a kúthoz vitték, és egész veder vízzel fürösztötték meg. Manapság már különbnél-különb illatszerek és parfümök váltották fel a tiszta vizet.

A tojások „írása” egyre ritkább, inkább nevezhető ma festésnek. Egyszerűbb a háziasszonynak leszaladni a közértbe, ahol azonban nem árulnak növényi kivonatból készült festéket, csak szintetikusat. Nincs minden házban viasz, se kesice, és egyre kevesebben tudják, hogy a vadalmafahéjából sárga színt, a hagymalevélből pirosat, a bürökből zöldet, a lencselevélből pedig kék színt lehet nyerni.

A csernátoni Haszmann Pál Múzeum nemcsak a háromszéki tojásírás-minták legszebb darabjait őrzi, de vezetői arra törekednek, hogy az intézmény keretén belül működő népfőiskola évente legalább egyszer lehetőséget teremtsen az idelátogató fiataloknak, diákoknak elsajátítani eme (népi) művészet csínját-bínját.

– Mindeniknek ősi szimbolikája van –

• – a tulipán például az életet, a szerelmet jelképezi.

Ma már kevésbé értjük ezeket a jelképeket, de a „képes beszéd” őrzi őket. A színeknél ugyancsak van mit mesélni.

• A sárga, piros és fekete kombináció a leggyakoribb mifelénk.

• A piros az öröm színe, de Jézus kiontott vérét is jelképezi,

• s fekete díszű búsággal társítva adja a „magyar gyász” nevű motívumot.

Néha szöveg is kerül a hímes tojásra, gyakori a „Feltámadt Krisztus”, a „Krisztus halleluja”, esetleg ha különleges személynek készült, akkor az illető neve is felkerül a tojáshéjra.

• Tiltott szerelem esetében rejtett ajándékként is használták.

Különösen a nemzeti motívumokkal – magyar címerrel, koronával stb.– díszített húsvéti tojások is készülnek.

Magyar öntudat és hagyomány, e kettő együtt jár – ezért őrzi ezeket a példányokat külön becsben a csernátoni falumúzeum.